Arvo Pärt észt zeneszerző a koronavírusról és rólunk

Nadrai Róbertlevele 2020. április 16. 2 perc olvasás

Drága Barátom!

Arvo Pärt, a nagyszerű észt zeneszerző egy spanyol lapnak adott interjúban osztotta meg gondolatait a koronavírusról, és arról, hogy mi van, illetve mi lesz velünk. Április elején Arvo Pärt megkapta a spanyol BBVA Alapítvány A tudás határai a zenében és az operában-díját; a díjjal a kultúráért tett jelentős hozzájárulását ismerték el. A ritkaságszámba menő interjút Inés Martin Rodrigo készítette a zeneszerzővel, a spanyol ABC Cultura portálnak, 2020 április 7-én jelent meg.

Szeretettel ajánlom figyelmedbe az interjút alábbi, szerény fordításomban:

Véleménye szerint milyen szerepet játszik a művészet mint társadalomkapcsolati hálózat, és identitásunkat meghatározó referenciapont a jelenlegi globális válságban?

Ami most történik a világban mindannyiunktól áldozatot követel, mintha visszatekernénk az életünket. Bizonyos értelemben ez „teljes böjt” az egész világnak. Minden kultúrában ismeretes a böjt fogalma, előnyeivel és hatásaival együtt. A mostani önmegtartóztató helyzet mindannyiunkat érint – a művészetek világában is, akarjuk vagy sem.

A válság, a jelenlegi szörnyű helyzet ösztönözi e önt valami új létrehozására, komponálására, vagy éppen ellenkezőleg, korlátozza önt mint zeneszerzőt?

John Updike amerikai író egyszer azt mondta, hogy ugyanazzal a nyugalommal próbál dolgozni, mint a középkori kézművesek, akik faragványokkal díszítették a padok rejtett felületeit is, bár azokat senki nem láthatta, miután elkészültek. Amennyire csak lehet, ezen elv szerint próbálok élni.

Mit gondol, a válság megváltoztatja e majd a zene megközelítését, illetve a komponálás módját?

Ezt nehéz megmondani. Mindennemű hátrány közelebb viszi a művészt ahhoz, ami igazán fontos, lényeges. Csak az idő a megmondhatója, milyen gyümölcsöket hoz majd ez a fajta-, a lényegre való összpontosítás.

Mi a legfontosabb lecke, amit a korlátozások között meg kell tanulnunk? Tudunk e elszigetelten is társadalomként létezni?

Ez az apró koronavírus fájdalmas módon megmutatta nekünk, hogy az emberiség egyetlen organizmus, és létezése csak más élőlényekkel szimbiózisban lehetséges. A szimbiózis fogalmát úgy kell értenünk, mint maximumot, a szeretet képességét. Ellentmondásos a jelenlegi helyzetünk: egyrészt elszigetelődünk egymástól, másrészt viszont közelebb is kerülünk egymáshoz. Miközben elszigetelődünk, képesnek kell lennünk – és kénytelenek is vagyunk – értékelni szűkebb körű kapcsolatainkat és ragaszkodnunk is kell hozzájuk. Mindezt meg kell tanulnunk, mielőtt szeretetet és az igazságot várnánk, vagy követelnénk a világtól.

Világos, hogy a válságon túl a világunk, a társadalmunk már nem lesz ugyanaz. De milyen lesz? Meg fog változni a szabadság és a polgári jogok jelentése?

Igen, pontosan ez fog történni. Egészen idáig nem tudtuk helyén kezelni a szabadságunkat. A bűntetés fájdalmas lesz.

A szovjet rezsim igazságtalanságának eredményeként a száműzetéssel kellett megbírkóznia. Hogyan értékeli a világ országainak és kormányainak a válságra adott reakcióját?

A válság olyan helyzetet idézett elő, ahol minden lehetséges probléma és hiányosság napvilágra kerül, minden szinten; akár a politikai vagy a társadalmi rendszerek gyengeségeiről legyen szó. A jelenlegi válság alól senki sem mentesül, a vészhelyzetben mindenki felfedi valódi „értékét”, amelyet már nem lehet elrejteni. Nem tudja senki, hogyan kerülünk ki ebből, de mindannyian tudjuk, hogy semmi nem lesz már ugyanaz.